Amikor a pápa házasságtörés miatt nem áldotta meg a Giro d'Italiát
2016. október 16. írta: Nagy Pilla

Amikor a pápa házasságtörés miatt nem áldotta meg a Giro d'Italiát

Fausto Coppi, az ötvenes évek fenegyereke

 

Nyilván sokan nem is tudták, hogy a pápa meg szokta áldani a második legnagyobb kerékpáros körversenyt, a Giro d’Italiát, pedig igen. Kivéve, amikor nem – és ez az egyik legnagyobb bajnok botrányos románcának volt köszönhető.coppi.jpg

 

Fausto Coppi nemcsak a kerékpározás aranykorának volt a legkiemelkedőbb versenyzője, de sokak szerint minden idők egyik legnagyobb sportolója is volt. Aktív pályafutása 1939 és 1959 közé esett, ő volt az első, aki ugyanabban az évben megnyerte a két legfontosabb kerékpáros körversenyt, a Giro d’Italiát és a Tour de France-t, és ezen kívül még millió más terepversenyt, de kétszer nyert világbajnokságot üldözőversenyben, és 1942-től 1956-ig tartotta az egyórás kerékpározás világcsúcsát is. Neve szinte minden évben visszaköszön a Girón, hiszen a verseny legmagasabb pontja majdnem mindig a róla elnevezett Cima Coppi, a Coppi-csúcs.

Bartali és Coppi versengése

giro_d_italia_gino_bartali_fausto_coppi.jpg

A szintén olasz Gino Bartali már egy pár éve uralta a kerékpározás világát, amikor feltűnt a színen a nála öt évvel fiatalabb Coppi. Kettejük több mint tíz éven át tartó versengése a kerékpározás igazi aranykorát jelentette, és hozzájárult a kerékpársport népszerűsítéséhez. Bartali 3 Girót nyert és 2 Tour de France-t, Coppi 5 Girót és szintén 2 Tourt. Coppi összesen 22 szakaszgyőzelmet gyűjtött be, Bartali 17-et, nem beszélve a többi, kisebb versenyről: Bartali 124-szer győzött, Coppi 122-szer.

Rivalizálásuk kettéosztotta a kerékpárszurkolókat, és egyéniségük is pontosan megtestesítette a két pólust: a kereszténydemokrata Olaszországban a vallásos, a hagyományokat mélységesen tisztelő, igazi vidéki Bartalival, a jó borok és a jó ételek kedvelőjével állt szemben az inas, sportos, városi, edzésmódszereiben és politikai nézeteiben is haladó szellemű Coppi, aki odafigyelt az étkezésére, és a tudomány vívmányait is felhasználta a felkészüléséhez. Bartalira rásütötték, hogy kereszténydemokrata, Coppira, hogy kommunista, de valójában nem voltak rosszban. Több dolog is összekötötte őket, többek között egy nagyon szomorú közös pont: mindketten elveszítették a fiútestvérüket, mégpedig bicikliverseny közben: Giulio Bartali alig húszévesen halt meg, amikor verseny közben egy autóval ütközött, Serse Coppi pedig 28 évesen, szintén egy kerékpárveseny utolsó szakaszában, egy esés következtében.

 A mitikus fotó

24201493552c.jpgMinden bizonnyal a legendás versengésnek köszönhető, hogy az egyik közös képük is bevonult a sporttörténeti dokumentumokba: ezen az 1952-es Tour közben egyikük egy vizespalackot ad át a másiknak. A kép beleégett az olaszok és általában a biciklirajongók tudatába, akik a mai napig képesek azon vitatkozni egyrészt hogy melyikük adja a palackot a másiknak, másrészt hogy vizespalackot ad vagy csak egy sima vizesüveget. Soha nem derült ki, hogy ki adja kinek az üveget, de a kép a fair play szimbóluma lett, és a rajongók olvasata szerint annak bizonyítéka, hogy a hatalmas sportbeli rivalizálás is lehet lovagias és emberséges. Ezen az sem változtat, hogy közben kiderült: beállított jelenetről van szó. Az eset valóban megtörtént, de mivel akkor még nem kísérte kamerák és fotósok hada a versenyt, az üveg átadását épp nem fotózta le senki. Úgyhogy a fotós, Carlo Martini másnap megkérte a két bajnokot, hogy ismételjék meg a jelenetet – így született meg a legendás kép.

A fehér ruhás hölgy

fausto_coppi_e_giulia_occhini_1956.JPG

Dama bianca: így hívta a korabeli sajtó Giulia Occhinit, akinek a férje hatalmas Coppi-drukker volt – ezért történhetett meg, hogy a kétgyerekes fiatal nő az 1948-as Giro idején, autogram-osztás közben ismerkedett meg Faustóval. Először hosszan leveleztek egymással, majd viszonyt kezdtek, amiből akkora szerelmi skandalum lett, amilyet nem látott még Olaszország. 1954-ben, az első közös megjelenésük alkalmával írta egy francia újságíró: „Szeretnénk tudni, ki az a fehér ruhás hölgy, aki Coppi mellett volt”. Így lett dama bianca, azaz fehér ruhás hölgy Giuliából, aki pedig szinte mindig feketében járt, de aznap épp egy fehér kabát volt rajta. Hatalmas szerelem, és még hatalmasabb botrány lett a történetből: annak idején Olaszországban még nem volt lehetséges a válás, és a szerelmespár hiába költözött össze, nem volt nyugodalmuk. Mindenki azt figyelte, mit csinálnak, együtt alszanak-e, és amikor kiderült, hogy igen, még az albérletükből is kirakták őket. Éjjel kettőkor hárman mentek hivatalosan rajtakapni a párt, akik a nagy zajra kiugrottak az ágyból. Erre az odaérkező tisztviselők megtapogatták az ágymatracot, hogy hivatalosan is megérezzék a kezükkel, hogy még meleg, tehát ott feküdtek benne együtt. Coppi közös megyegyezéssel különvált a feleségétől (ami nem egyenlő a válással), de Giulia férje feljelentette a feleségét házasságtörés miatt – még börtönbe is kellett vonulnia, utána pedig házi őrizetben volt. Ő volt Olaszország Hester Prynne-je, épphogy a skarlát betűt nem kellett viselnie a mellén. De a nők utánaköptek az utcán, és felháborodott cikkeket és leveleket írtak az újságokba. Olyan botrány kerekedett, hogy maga a pápa, XII. Pius ítélte el az esetet, és megtagadta a Giro megáldását, amin Coppi is részt vett. Egész pontosan a rózsaszín mezt áldja meg a pápa 1946 óta minden évben. Ez az a mez, amit dicsőség viselni, hiszen az összetett versenyben vezető kerékpáros kapja meg, és azért rózsaszín, mert a verseny szervezője kezdettől fogva a La Gazzetta dello Sport, az olasz sportnapilap, amelynek a lapjai rózsaszínek.

 Különös halála

faustocoppi.jpg

Sok viszontagság után a szerelmespár Mexikóban végül összeházasodott, bár ezt a házasságot Olaszországban soha nem ismerték el hivatalosan. Kisfiuk, Faustino 1955-ben, Buenos Airesben született, hogy viselhesse a Coppi nevet. Faustino ma magányosan él a Coppi-villában, és tele van keserűséggel. Apja, a nagy Fausto 1960-ban, negyvenéves korában hirtelen halt meg. Néhány francia kerékpárostársával együtt meghívást kapott Burkina Fasóba, egy kerékpárversenyre és a másnapi vadászatra. Ott azonban agyoncsipkedték őket a szúnyogok, és ketten, Coppi és egy társa maláriával fertőződtek. A francia biciklista felépült a betegségből, de a campionissimo (a bajnokok bajnoka, ahogy Coppit hívták) 1960 januárjának első napjaiban meghalt. A temetésén ötvenezren voltak. Giulia Occhini valahol hátul állt, mert nem engedték oda a ravatalhoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagypillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr728009375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása